5. rész - Bonyodalmak bonyodalma

Martina Stoessel

Teljesen ledöbbentem, amikor megláttam Diego-t az ajtóban. Mit keres itt, vagy egyáltalán minek jött ide? A Mechi volt barátjának a bátyja, és már azóta rám van kattanva, amióta Mechi és Fede szakítottak.

- Mit keresel itt?-kérdeztem elég mérgesen.

- Jöttem, hogy megnézzem az ügyvédnőt.
- Nem lehetne, hogy elmenj?
- Nem, mert tudod tanú vagyok.
- Mégis milyen tanú?
- Pontosan tudod te milyen tanú. Csak úgy szólnék, hogy nem fogják kiengedni a barátodat.
- Nem a barátom, hanem a védencem, másodszor pedig nem tudsz olyat mondani, ami miatt nem engednék ki.
- Azt te csak hiszed szépségem. Apropó, hol van Mechi?
- Valószínűleg tartom, hogy nem volt kíváncsi a képedre.
- Szóval, nem látnak szívesen.
- Ahogyan mondod! Most viszont engedj, mert mennem kell.
- Csak nem oda mész?
- Diego, lehetne, hogy eltűnj az életemből?
- Nem! Be kell érned a jelenlétemmel.- majd fogtam és ott hagytam. Egyszerűen elképeszt ez a srác. Már régóta tetszem neki, de én rá sem bírok nézni. Úgy döntöttem, mielőtt bemegyek Jorge-hoz, kiszellőztetem a fejem. Úgy még sem mehetek be, hogy ideges vagyok. Szóval, inkább csak sétálok.

Mechi Lambre

Úgy döntöttem, majd én kezembe veszem az irányítást. Szépen fogom magam és bemegyek ehhez a Jorgehoz. Először is kíváncsi vagyok, ki az akit a barátnőm ennyire véd, másodszor pedig, fontos nekem Tini, és a boldogsága, szóval tényleg tennem kell valamit. Nem hagyhatom, hogy a barátnőm szenvedjen. Az nekem is csak szenvedés. Szóval bepattantam a csodaszép piros kocsimba, és irányba vettem a börtönt. Nagyon remélem, hogy Jorge meghallgat. Amint odaértem, egy fiúba botlottam, aki mellesleg egész jó képű.
- Nem tudsz oda figyelni?-kiabált rám.
- Te jöttél nekem, amúgy is. Szóval illő lenne bocsánatot kérned!

- Miss tökély, itt neked kellene bocsánatot kérned, de mivel látom, hogy úgy sem menne, felesleges lenne.- elindult az autója felé, én pedig oda kiabáltam neki:

- Tuskó!-majd bementem. Hogy lehetnek az emberek ennyire faragatlanok? Mindegyik, drága az időm ahhoz, hogy ilyen jelentéktelen emberekkel foglalkozzam. Tini fontosabb a számomra. Szóval meg is kérdeztem, hogy bemehetek e, és hát aki a bíró lányának a legjobb barátnője, persze hogy bemegy, sőt még külön beszélő szobát is kaptunk. Már egy jó öt perce, hogy vártam ezt a jó embert, mire megjelent. 

- Na végre, itt nem tudják, hogy mennyit ér az ember ideje?

- Üdvözöllek én is téged, Jorge vagyok. Te pedig biztos miss tökély vagy.

- Látom nem csak egy faragatlan ember van a világon. De mindegy is, ülj le légyszíves, mert beszélnünk kell egy fontos dologról.

- Hallgatlak.-majd szépen elkezdtem mondani az igazat az én barátnőmről.

- Nézd, Tini nagyon beléd van zúgva, és szegénnyel már nem tudok mit kezdeni. Vagy megmondod neki, hogy te nem akarsz tőle semmit, vagy pedig ne szórakozz vele, mert amint kijutottál, velem találod szemben magad.

- Először is, Tini volt az aki itt hagyott engem egy szó nélkül. Másodszor pedig nem hagyta, hogy megszólaljak.

- Mert fél. Fél attól, hogy hülyét csinál magából. És fél a csalódástól. Higgy nekem, Tinit egyszer már cserben hagyták.

- Én nem fogom őt cserben hagyni soha. Csak segíts nekem, hogy megértse mit érzek iránta.

- Kifejtenéd nekem is, hogy mit érzel iránta?

- Nagyon szeretem. Igaz, hogy az elején nem akartam, hogy foglalkozzon velem, de a látogatások során, és hála az erőszakoskodásának, meg persze a kitartásának, bele szerettem. És soha az életben nem bántanám meg.

- Nos ezt örömmel hallom. Akkor már csak az maradt, hogy meggyőzzük. - szuper. Én mindent elintézek. Szegénykém, azt hitte nem szereti. Viszont ha megbántja, és Tinit a földről kell össze kaparnom, akkor megbánja, hogy akár egyszer is rá nézett. Velem nem érdemes szórakozni. Én Mercedes Lambre vagyok!

Martina Stoessel

A nagy sétában, eszembe jutott az én Lodovica barátnőm. Amerikában van turnézni. Annyira büszke vagyok rá, hogy ilyen sikereket ért el, de közben nagyon hiányzik. Anya sokat mondja, hogy miért nem mentem el vele, de tulajdonképpen nem hagyhattam itt a munkámat, sem Jorget. Nagyon fontos lett a számomra. Viszont még sincs bátorságom bemenni hozzá. Szóval inkább haza sétáltam, bár nem nagyon volt hozzá kedvem, mert Diego is otthon van. Bár már eltűnne az életemből. Amikor hazaértem, egy taxit láttam. De nem ült benne senki. Ezért hát nem nagyon foglalkoztam vele, és bementem a lakásba. Azonban ami ott fogadott, az nagyon meglepett. A nagynéném, Angie tért vissza hozzánk. Az anyámék nem is mondták, hogy hazajön. De nem lényeg, itt van és ez a lényeg. Azonnal odarohantam hozzá, és megöleltem.

- Nénikém, hogy hogy hazajöttél?

- Csak hiányzott az unokahúgom.

- Jajj, olyan jó, hogy látlak. Van pár dolog amiről mesélnem kell.

- Akkor had halljuk.

- Szóval, először is, nagyon örülök, hogy végre teljesült az álmom és ügyvéd lehetek. 

- Ezért külön gratulálok neked! Nagyon büszke vagyok rád.

- Köszönöm! Más részt,ott van az, hogy beleszerettem az első védencembe.

- Tessék Tini, mit mondtál?-hallottuk, az apám hangját.

- Apa..megmagyarázom....

Folyatjuk

4. rész - Mechi a szerelem szakértője

Martina Stoessel

Ismételten eltelt 2 nap. Ezalatt a két nap alatt veszekedtünk Mechivel Jorge-n.  Az anyám viszont nagyon örül annak, hogy Mechi itt van, nem mintha én nem, de már legalább 1500-szor elmondtam neki, hogy "Nem lehet köztünk semmi, Mercedes!", persze ő tovább mondogatta, hogy Jorge hozzám való, és beszéljek vele, meg hasonlók. De nem hinném, hogy nekünk együtt kellene, lennünk. Az ügyvédi kamara biztosan kirúgna engem, másodszor ő csakis az ügyvédem, de ezt már többször elmondtam. Éppen a reggeli kávémhoz hívott Olga, a házvezető nőnk. Nagyon szeretem őt, és anyuék is inkább családtagként tekintenek rá, nem pedig egy egyszerű cselédként. Mikor leértem az étkezőbe, Mechi már ott volt, és engem várt. Én inkább vissza fordultam, de nem hagyta szó nélkül.
- Áj, nem megy sehová, visszajön!-én persze nem tudtam mit tenni, ezért vissza mentem.
- Mit szeretnél, Mechi?-érdeklődtem, mert nem tetszik ez nekem.
- Ha az elmúlt két napban történtek miatt menekülsz, ne tedd. Ismerlek már annyira Tini, hogy tudjam, igazam van.
- Mechi, nem te vagy a szerelem szakértője, szóval inkább most nem mondj semmit.
- Ugyan már, Tinita. Ha ma bemész hozzá, beszélj vele. Mond el neki mit érzel-egyben igaza van. Most már én is belátom, hogy szeretem őt, és hogy vele akarok lenni, de nem is tudom. Valahogy nem vagyok biztos az érzéseimben, sem magamban. Istenem, de hiszen az előbb mondtam, hogy szeretem, és már szinte mindenkit össze zavarok, beleértve magamat is. Mivel hála Mechinek, elment az étvágyam, így úgy döntöttem, hogy bemegyek és beszélek Jorge-val. Talán elmondom neki, mit érzek iránta, és lesz ami lesz. Lehetséges, hogy egy másik ügyvédet fog kérni, de megéri a kockázatot. Így hát, elmentem ismét a sarki kávézó elé, és fogtam egy taxit, ami egyenesen a börtönbe vitt, Jorge-hoz. Kicsit ideges voltam, talán...nem, nem kell szerintem elmondanom, hiszen már elmondtam. Gyorsan odaértünk, de meglepetésemre, ismét Jorge ex menyasszonyával, azt hiszem Valeriaval találkoztam. Próbáltam észre vétlennek tűnni, de nem sikerült. Észre vett, és azon nyomban idejött hozzám.
- Már megint mit akar, illetve mit akarsz?-érdeklődve kérdeztem, azonban már féltem a válaszától.
- Úgy látom nem fogadtál szót a múltkor.
- Na és ez meg mióta esett le neked?-annyira egy buta liba. Ott volt a tárgyaláson is, lehetetlen, hogy nem vett észre, hiszen én voltam az aki kérdezgette a tanúkat. Látszik, tényleg, hogy egy öntelt, buta liba, de ezt már mondtam.
- Ha, ha ha, iszonyat vicces vagy. Na de most jól figyelj rám. Hagyd békén Jorge-t, mert ő az enyém.
- Ha jól hallottam, már nem. Szóval, ha még egyszer zaklatni mersz, nem állok jót magamért.
- Nocsak, egy ügyvéd fenyegetőzik?
- Csak figyelmeztettelek-mondtam, és otthagytam. Szerencsére, nem kell bejelentkeznem, mert már mindenki tudja, hogy ki vagyok és, hogy kinek az ügyvédje vagyok. Leültem az asztalhoz, és vártam, hogy Jorge-t hozzák. Már alig várom, hogy láthassam. Ebben a két napban nem tudtam jönni, ugyanis lefoglalt Mechi hisztije az ügy kapcsán. Mikor beértek a látogató szobába, türtőztetnem kellett magamat, mert megakartam ölelni, de nem lehet. Bírnom kell magammal.

- Üdv, ügyvédnő. Ebben a két napban nem láttam-mondta és leült. Szerencséjére, megengedték, hogy a saját ruháiban legyen, természetesen ezt a tárgyaláson értem el.
- Üdv magának is. Elnézést, de az unokahúgom lefoglalt, tudja az aki itt volt a tárgyaláson.
- Ja igen a szőkeség, aki úgy nézett ki mint a szerelem szakértője.

- Hát pedig elhiheti, hogy nem az-nevettük el magunkat, és úgy gondoltam, hogy szólnom kellene neki a Valeria-val való dolog miatt. Sajna észre vette a rosszkedvemet is, persze mi másért, mint ez miatt.
- Talán valami baj van?-érdeklődött aggódva.
- Hát, nem is tudom, hogy elmondjam e, mit történt az előbb kint.
- Mondja csak, hallgatom-majd belekezdtem, és hát nem örült neki túlzottan.
- Szóval, ezért vagyok annyira kiborulva.
- Valeria. Megint az az ostoba liba. Már semmi közöm hozzá, engem más nő érdekel, és megígérhetem, hogy nem fog többet megtörténni az ami, ma megtörtént-mondta, és felállt, hogy megöleljen. Az ölelése annyira jól esett nekem, nem is tudom, olyan biztonságban éreztem magamat vele.Tudom, hogy nem illik megkérdezni, sőt nem tartozik rám, az hogy ki érdekli őt, de azért nagyon kíváncsi vagyok rá. De inkább nem kérdezek rá. Nem lenne értelme, mert csak szenvednék. De inkább elmondom, nem tudom tovább magamban tartani.
- Jorge, van még valami.
- Micsoda? Talán a tárgyalással kapcsolatban?
- Nem, ez most nem a tárgyalással kapcsolatos, sőt még Valeria-hoz sincs köze, csakis hozzám. Jorge nem tudom tovább magamban tartani, ezt. Joga van tudni, hogy beleszerettem magába, sajnálom, higgye el, nem így akartam, de megtörtént-mondtam, és kiszaladtam a szobából. Végre megkönnyebbülhettem, és elmondhattam neki. Úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni a közeli egyben kedvenc parkomba. Ki kell szellőztetnem a fejemet, hogy végre tisztán lássam a dolgokat. Nem tudom, hogy mi lesz ez után, de azt igen, hogy mindenképpen kifogom őt hozni onnan. Talán ez az egész csak egy álom, csak álmodom? Vagy ez a valóság? Már nem tudom mit tegyek magammal.

Jorge Blanco

Valahogy sejtettem, hogy ez az amit elakart mondani nekem. Csakis azon tűnődöm, hogy miért nem korábban mondta el, mert biztos vagyok benne, hogy már korábban, a látogatások alatt is kezdte el ezt érezni, csak nem merte bevallani. Miközben ezen gondolkoztam, elhívtak a telefonhoz, mert valaki beszélni akart velem, a hosszú hónapok után, végre valaki érdeklődik irántam.
- Igen, tessék?-szóltam bele a telefonba.
- Jorge, Ruggero vagyok-szólt bele az unokatestvérem, Ruggero a telefonba.
- Rugge, de jó végre hallani a hangodat. Hogy vagy, minden oké?
- Igen, de inkább te mesélj, mi van veled azóta, amióta bekerültél?
- Hát, sok a mesélni valóm, de az nem telefon téma.
- Rendben, hát akkor bemegyek és meglátogatlak, közben beszélgetünk, már ha az idő engedi is.
- Ja persze, itt bent szigorúak a látogatási idők.
- Majd felhívom az ismerősömet, hogy segítsen egy kicsit bejutni-mondta és elköszönt, majd leraktam a telefont. Végre még egy ember, aki nem fordul el tőlem, azok után ami történt. Ez az egész egy balesetnek köszönhető, ami végülis idejuttatott engem. De nem akarom ezt most újra átélni, ezért inkább nem mondok semmit, majd ha itt lesz rá az idő.

Martina Stoessel

A séta után, csak haza akartam menni. Nem tudom mi tévő legyek, de talán ebben Mechi tud nekem segíteni. Ezért elindultam haza, és amikor hazaértem, Mechi épp a kedvenc újságját olvasta. Én letört képpel sétáltam oda hozzá.
- Szívem, mi történt?-kérdezte aggódva.
- Mechi, elszúrtam. Elmondtam Jorge-nak, hogy szeretem.
- Végre, na és hogy reagált?
- Nem mondott semmit, mert nem hagytam. Amint elmondtam neki, kiszaladtam a beszélő szobából.
- Elment az eszed, Martina Stoessel? Hagynod kellett volna szóhoz jutni.
- Tudom, és sajnálom, hogy ez történt, de nem voltam képes rá, csak ki akartam szellőztetni a fejemet-Mechi rázta a fejét, azonban csengettek az ajtón, és nekem kellett kinyitnom, mert Olga nincs itthon. Biztos megint boltba van. Mikor kinyitottam, megláttam a volt barátomat, Diego-t.
- Diego, mit keresel te itt?
- Szépségem, hozzád jöttem!

 Continuará

3. rész "Csak az ügyvédje vagyok"

Martina szemszögéből.
*2 nappal később*

Elérkezett a tárgyalás napja. Őszintén szólva nagyon izgulok, de szerintem ezzel Jorge is így van. Azóta, hogy kikértem a papírokat, nem beszéltem vele, nem volt rá időm, mert a papírokat kellett átnéznem, hogy kicsit okosabbak legyünk a tárgyaláson.Utána be akarok menni hozzá a tárgyalás előtt, hogy tudja mellette állok, és kifogom juttatni onnan. Mikor az utolsó papírt is átnéztem, felöltöztem és elakartam indulni azonban amikor kinyitottam a ház ajtaját, Mechi állt előttem. Ő az unokatestvérem, és nagyon tudom szeretni, sőt nem lehet nem szeretni őt.
- Mechi, hát te? És mik ezek a bőröndök?-kérdeztem meglepetten, ugyanis három bőröndöt hozott magával.
- Ezek? Ezek itt a cuccaim. Talán a nénikém nem mondta, hogy ide fogok költözni egy ideig?
- Nem, egy szóval sem mondta, de örülök, hogy itt vagy.
- Köszike szívem. Látom indultál.
- Igen, a bíróságra, mivel ma lesz az első tárgyalás Jorge ügye miatt.

- Jorge? Áh, már tudom ki az, akit elítéltek, és folyamatosan emlegetted a telefonban.
- Mercedes Lambre! Ő csakis kizárólag a védencem.
- Aha, ezt mondogasd magadnak, addig én meglátom, hogy összeilletek e.
- Mechi, most már elég! Elkésünk-erre természetesen elindultunk. Elsétáltunk a kávézó elé, ahol fogtunk egy taxit, ami egyenesen a bíróságra vitt minket. Nagyon izgultam. Lehetséges, hogy a már a második tárgyalással megnyerhetem a pert, és Jorge szabad lehet, de a második tárgyalás csakis akkor lehet ha ez sikerül és amúgy is 2 héttel később lenne. Mikor odaértünk, Mechi is izgult bár nem tudom miért, hiszen nem neki kell kivinnie Jorget, akit a rendőrök kísértek be a terembe. Kért egy kis időt, és ide vezették hozzám.
- Ügyvédnő, de jó hogy látom-mondta ezt idegesen. - Az elmúlt két napban nem jött hozzám, miért?
- Én is örülök magának, és azért, mert át kellett néznem a papírjait, hogy tudjam mit tehetek és mit nem.
- Oh, hát már értem, és köszönöm, hogy ezt teszi értem. Az előző négy ügyvédemmel nem jutottam el az első tárgyalásomig, szóval megértheti, hogy izgulok.
- Higgye el, én sem érzek másként, de most szerintem ideje lenne mennünk, mert még a végén nem mehetünk be, mert elkéstünk-aztán a rendőrök bevezették a terembe és mielőtt én bemehettem volna, Mechi megállított.
- Helyes pasi, megéri érte harcolni!-mondta elégedetten, mintha igaza lenne.
- Na jó Mechi elég, ne kezd megint-majd megfogtam a karját és berángattam a terembe, ahol egyenesen mentem Jorge-hoz, ő pedig leült az egyik székre.
- Remek, akkor az ügyvédnő is megérkezett, elkezdhetjük-szólt a bírónő, és elkezdtük a tárgyalást. Nagyon izgulok, bár ez szerintem látszik is rajtam. Leültünk, és először a tanúkat hallgattuk ki, jobban mondva én. Majdnem mindegyik ugyanazt mondta, kivéve az utolsó, aki egy nő volt. Ugyan azokat a kérdéseket tettem fel neki, de másként válaszolt.
- Válaszolna, kérem?
- Természetesen. Jorge és én akkor együtt voltunk. Ott voltam vele, és ő nem tehette. Vagyis ártatlanul került be ide-mindenki döbbentve hallgatta ezt végig, és lehetséges, hogy a többi tanút rávette valahogy az az ember, aki valójában megölte azt a lányt, és Jorge pedig csak rosszkor volt rossz helyen. Ezután minden rendben ment.
- A tárgyalást berekesztem! A következő időpont, két hét múlva lesz-ahogyan sejtettem. Kimentünk a teremből és Mechi azonnal rám vetette magát és megölelt.
- Mond csak, hogy lehet az, hogy csak pár napja vagy ügyvéd, de már majdnem kihoztál valakit a börtönből? Ráadásul ez a pasi nagyon helyes, nagyon illik hozzád, szívem.
- Mechi, kérlek ne csináld ezt, mi nem lehetünk együtt, hiszen csak az ügyvédje vagyok.-majd pedig Jorget elvitték, nekünk pedig haza kellett mennünk. Ismét fogtunk egy taxit, ami szépen haza vitt minket. Bevallom, hogy útközben elgondolkoztam azon amit mondott. Mi van akkor ha Jorge és én egyszer együtt leszünk? Nem, nem az kizárt. Mikor hazaértünk, én lezuhanyoztam és átöltöztem, és Mechi is úgy döntött, hogy ő lezuhanyzik. Én elkezdtem itthon dolgozni, átrendeztem a papírokat, átnéztem mindent, amikor Mechi sétált le a lépcsőn, kicsit kiakadva.

- Te Tini, ez véletlenül nem az én habfürdőm?-mutatta a habfürdőjét, amit én akkor használtam, amikor lezuhanyoztam. Elfelejtettem mondani, hogy amikor kipakolta a cuccait, használtam.
- Mechi, ezer bocsi, de amikor kipakoltad, nem találtam az enyémet, így a tiédet használtam-majd kivettem a kezéből.
- Jó, most az egyszer megengedtem, hogy használd az én habfürdőmet, de többet nem vagyok hajlandó megengedni-erre ő is kivette a kezemből, amikor én véletlenül megnyomtam a flakont és a fele az arcába ment.
- Ne haragudj, nem volt szándékos-nevettem el magam.
- Ez nem vicces, mert csípi a szememet-majd elvettem tőle a törölközőt, amit ott volt a kezében és megtöröltem a szemét.
- Ne haragudj, tényleg nem akartam.
- Nem haragszom, de többet ne nyúlj a cuccaimhoz-mondta és fogta magát és célba vette a lépcsőt, majd egyenesen a fürdőbe ment. Szegénykém, esküszöm nem volt szándékos. Amikor kivette a kezemből én ragaszkodtam hozzá, ezért véletlenül megnyomtam. Úgy tűnik nagyon elment az idő a papírok rendezésével, így összeszedtem őket az asztalról és felmentem átöltözni pizsamára. Írtam a naplómba, majd Mechi jött át hozzám.

- Bejöhetek?
- Persze, gyere csak-majd bejött és becsukta az ajtót.
- Jól vagy már, nem csípi a szemedet a habfürdő?-kérdeztem nevetve.
- Nem, már jól vagyok, de nem vicces mert tényleg fájt.
- Tudom, és tudod, hogy nem volt szándékos, ugye?
- Igen tudom, és bocsi amiért úgy kiakadtam rád, csak nem vagyok hozzá szokva, hogy más is használja a cuccaimat.
- Ígérem, az lesz az utolsó.
- Helyes, és csak ennyit akartam mondani neked, úgy hogy én megyek és lefekszem aludni.
- Rendben, szerintem én is így fogok tenni, mert elfáradtam, sőt holnap el kell mennem Jorge-hoz-majd idejött hozzám és megölelt, aztán pedig elment a szobájába. Én elraktam a naplómat a fiókomba, és szintén lefeküdtem aludni. Azonban előtte gondolkoztam pár dolgon, hogy mi lesz ha Jorge kijön a börtönből. Talán lehetséges, hogy lesz köztünk valami, de ne hinném, hiszen ő csakis a védencem lehet, nem több.

2. rész - Vajon az ügyvédnő, képes kihozni egy olyan embert a börtönből?

Martina szemszögéből.

Ma ismét el kell mennem, illetve el is fogok menni a börtönbe Jorge-hoz. Elképzelni sem tudom, hogy milyen szörnyű lehet odabent neki, és hogy mit érezhet. Nagyon szeretnék neki segíteni, hogy kijuthasson onnan, és végre ne mások elvárásainak élhessen. Tegnap este, miután beszéltünk, haza jöttem, és a szüleimmel nem is találkoztam, így nem tudják, hogy egy makacs embert kell kihoznom onnan. Felkeltem a jó puha és meleg ágyamból, majd magamra vettem a rózsaszín köntösömet és elindultam reggelizni. Amikor a konyhába értem, az anyám már nagyban készítette a tojásrántottát és a teámat. Odamentem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
- Jó reggelt kislányom-mondta, én pedig csak megöleltem.
- Neked is jó reggelt. Apu hol van?
- Elment újságért, mindjárt jön. De inkább mesélj, mi volt tegnap, kinek az ügyét kaptad meg?

- Sajnálattal kell közölnöm anya, de megszeretném várni apát és a lányokat-erre Lodo és Cande betoppantak az ajtón, és megöleltek.
- Jajj barátnőm, mesélj már!-mondta ezt Lodo, akivel madarat lehett volna fogatni.
- Még egy emberre várnunk kell, aki pont most érkezett meg-erre az apám is megérkezett, és leültünk a kanapéra, hogy eltudjam mesélni mi volt tegnap este.

- Na gyerünk, mesélj már!-szólalt meg Cande.
- Jól van, nos az történt, hogy elmentünk az ügyvédúrral az ügyészhez, aki Jorge Blanco gyilkossági ügyét adta nekem. A srác, nagyon makacs, sőt eddig négy ügyvédet is elküldött, mert biztos benne, hogy nem fog onnan kijutni, sőt tegnap engem is el akart küldeni, de megmondtam neki, hogy engem nem tud olyan könnyen lerázni, mert segíteni akarok, és segíteni is fogok neki kijutni onnan.
- Ez remek Tini, és mi is olvastuk az újságban, hogy letartóztatták, és vallomást is tett, na és hogy elküldte az ügyvédeit-mondta Lodo.
- Bizony lányok, és ez most is így van-mondta az apám, és mutatta az újságot. Benne volt Jorge azzal a szöveggel, hogy "A gyilkos új ügyvédnőt kapott a védelmére, aki nem akar tágítani mellőle, mert biztos benne, hogy ki tudja hozni a börtönből. Vajon az ügyvédnő, Martina Stoessel képes kihozni egy olyan embert a börtönből?"
- Ez meg mi? Hogy írhatták ezt?
- Kislányom, nyugodj meg. Ezek mindent össze tudnak hordani. Ne foglalkozz vele.
- Igen, apa talán igazad van. De nekem most mennem kell, mert igyekeznem kell a börtönbe, hogy megkapjam a papírokat és beszéljek Jorge-val-mondtam miközben az órámra néztem.
- Elkísérjünk? Szívesen elmegyünk veled-mondta Cande.
- Nem lányok, köszönöm, de most egyedül kell mennem-mondtam, és bementem a szobámba, hogy felöltözzek és megcsináljam a sminkemet. Azután siettem ahogy tudtam, hogy odaérjek. Miután odaértem, szóltam, hogy engedjenek be.
- Jó napot, Jorge Blanco-hoz jöttem látogatóba. Az ügyvédje vagyok.
- Jó napot, elnézést, de nem mehet be.
- Mégis miért nem?
- Mert látogatója van-mégis ki lehet? Ha jól tudom, a szülei nem állnak mellette amióta letartóztatták, és más rokona nincs. Na nem baj, amint kijött a látogatója bemegyek hozzá, addig kikérem a papírokat.
- Akkor meg várom, hogy ki jöjjön a látogatója, addig kikérhetném a papírjait?
- Természetesen, de csak ha megbizonyosodom róla, hogy tényleg az ügyvédje-erre meg kellett mutatnom a papíromat, hogy igazoljam ügyvéd vagyok, majd megkaptam a papírjait. Miután láttam, hogy kijött az a bizonyos látogató, bementem hozzá, azonban megállított a hölgy, aki valószínűleg Jorge barátnője.
- Jó napot, azt hiszem hogy te vagy az az ügyvéd, aki ki akarja hozni a barátomat.
- Igen, én vagyok az, de nagyon szépen megkérném, hogy magázzon.
- Azt csinálok amit akarok, és ha tegezni akarlak, akkor tegezlek is. De jól figyelj rám, hagyd békén a vőlegényemet, mert semmi szüksége egy ilyen nőre, aki mindig ott lóg a nyakán-erre fogtam magam és otthagytam. Mégis kinek képzeli magát ez a nőcske? Azt hiszi mindent megtehet, mert gazdag? Látszik rajta, hogy egy buta liba. Bementem a látogatói szobába, hol Jorge ülve várt.

- Jó napot, ismét eljöttem magához.
- Jó napot. Igen látom, de nem kellett volna vennie a fáradtságot miattam, mert semmi szükségem magára.
- Ezek szerint ön küldte a barátnőjét, elnézést a menyasszonyát, hogy mondja meg, hagyjam békén.
- Valeria? Nem, ő már nem a barátnőm, sőt nem is a menyasszonyom. Szakítottam vele, és nem értem, hogy miért zaklatta magát ezzel.
- Mindegy, és nem tartozik nekem magyarázattal, csak az ügyvédje vagyok, aki mindent meg akar, és mindent meg is fog tenni azért, hogy kijuthasson innen-mondtam, mire ő felállt és megölelt. Az ölelése egy kicsit jól esett, azután, ahogy az ex barátnője bánt velem.
- Nézze, ezek itt a papírjai, át fogom nézni, és a tárgyaláson okosabbak leszünk.
- A tárgyaláson?
- Igen, két nap múlva lesz az első tárgyalás, addig én átnézem a papírokat-erre fogta magát, felállt és elment a cellájába. Mégis mi üthetett belé? Talán nem akarja a tárgyalást, vagy talán ha meglátja, hogy a szülei nincsenek itt, ismét rosszabb lesz a helyzete.

Jorge szemszögéből.

Egy újabb tárgyalás. Nem is tudom, mikor volt utoljára tárgyalásom. Talán egy vagy két hónapja, amikor elítéltek. Azóta nem volt, hiszen az ügyvédek nem voltak hajlandóak folytatni. Talán Tini ügyvédnőnél más lesz, ő talán képes ki vinni innen. Meg kell, hogy bízzak benne és meg is bízom benne. Valahogy ő más, nem az a tipikus ügyvéd, aki nem törődik a védencével, mert ő igenis törődik velem, és biztos benne, hogy ki tud vinni. Igazából, még egy dolog miatt nem akarom a tárgyalást. A szüleim. Azóta nem láttam és nem beszéltem velük, amióta itt vagyok. Egyedül Valeria volt az, aki nem hagyott magamra, bár nagyon rossz volt, hogy mindennap bejött, és szó szerint zaklatott. Ő már a múlt, már nem szeretem, ezért is hagytam el. Miután vissza értem a cellámba, felmentem az ágyamra, és gondolkozni kezdtem. Észre sem vettem, hogy elment a nap, és mennünk kell vacsorázni, majd zuhanyozni. A vacsora nem telt annyira jól, mert ott volt az a srác akit nem bírok, a neve Diego. Mindig is balhés srác volt, és nem véletlenül, hogy ide került. A zuhanyozás után, csakis arra vágytam, hogy aludjak, és elfelejtsek mindent, és mindenkit.

1. rész - Ügyvéd lettem

Martina szemszögéből.

A ma napom nem úgy telt mint a többi, mert ez életem legjobb napja. Ma tettem le a diplomámat, hivatalosan is ügyvéd lettem. Mindig is nagy álmom volt, hogy segítsek az embereknek, már ha tudok, és engedik is. Szeretnék a város legjobb ügyvédnője lenni, akiben bíznak az emberek, és megengedik, hogy segítsek, akár a rokonukon, vagy a barátaikon. Gyerekkorom óta foglalkoztat a jog, és mindig eljátszottam, hogy ügyvédnő vagyok, és az anyám volt a bűnöző, akit mindig ki kellett szabadítanom a börtönből. Az apám pedig a bíró, aki mindig makacskodott. Persze, hiszen az igazi tárgyalásokon nem így van, hanem ott ki kell harcolni a szabadságot, és a jogot. Ma, miután meg ünnepeltük a barátaimmal, hogy végre ügyvéd vagyok, el kell mennem a tanáromhoz, akivel majd azt fogjuk megtudni, hogy mi lesz az első ügyem. Igazság szerint, nagyon izgulok, egyben félek is, mert nem vagyok még tapasztalt ügyvéd, most kezdek és szeretnék nagyon jól, sőt azon felül is jól teljesíteni, hogy tényleg bízzanak bennem, ahogyan azt már említettem is. A kis ünneplés a lakásunkban lesz, a barátnőim, Lodovica és Candelaria és a szüleim lesznek csak velünk. Anyám még kaját is rendelt, mert nem akart főzni, amit persze meg is értek. Mikor hazaértünk a lakásban egy két lufi volt, mintha annyira nagy kaland lenne, hogy ügyvéd lettem, hivatalosan is. Na jó, igen! Nagy kaland, hogy ügyvéd lettem. Az asztalt a mamám már megterítette, és odahívott mindnyájunkat. Még pezsgőt is vett, hogy legyen mivel koccintani.
- Na jó, ezt Tini lányomra, aki ma sikeresen lediplomázott-mondta az anyám, és felemelte a poharát.
- Jajj, anyu, nem kell túlozni.
- De igen Tini, végre valóra vált az álmod. Sokat tanultál, sokat küzdöttél, és végre elérted, azt amit akartál gyerekkorod óta-mondta ezt Lodo, és őszintén szólva meghatódtam.
- Jajj, barátnőm nagyon köszönöm ezeket a szép szavakat. És igen, sokat küzdöttem az álmaimért, azért, hogy ügyvéd lehessek, és végre sikerült. Szeretném még feljebb vinni ezt, mert szeretnék az ország legjobb ügyvédnője lenni, és segíteni az embereken.
- Ez az én lányom! Az, aki mindig segíteni akar másokon, és ha tud, na és ha engedik, segít-mondta az apám, nagyon büszkén.
- Köszönöm apa-majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Kislányom, szeretnék neked átadni valamit, amit pont erre az alkalomra tartogattam-mondta az anyám, majd átadott egy karkötő tartót, amiben egy arany karkötő volt, a nevemmel.
- Jajj anya, ez gyönyörű, nagyon köszönöm.
- Szeretném ha ez lenne a kabala karkötőd, és mindig rajtad lenne.

- Ez miatt nem kell aggódnod, mert mindig viselni fogom, sosem fogom levenni-erre megkértem Lodo-t, hogy tegye fel nekem a karkötőt. Majd megcsörrent a telefonom, és tudtam, hogy az ügyvédúr az. Felvettem a telefont, és bementem a szobámba.
- Halló! Ügyvédúr, maga az?
- Igen, Martina én vagyok az. Szeretnék szólni, hogy találkoznunk kell egy félóra múlva a szokásos kávézó előtt, mert amint mondtam, el kell mennünk az ügyészhez, hogy átadják az első ügyedet.
- Istenem ügyvédúr, köszönöm szépen, hogy szólt, mert már nagyon izgatott vagyok.
- Meg értelek, mert én is hasonlóan éreztem az első ügyemnél. De most mennem kell, mert még előtte el kell intéznem valamit-mondta és le tette a telefont én pedig kimentem és szóltam a szüleimnek, hogy mennem kell.
- Anya, most beszéltem az ügyvédúrral, és azt mondta, hogy félóra múlva ott kell lennem a szokásos kávézónál, mert most megyünk az ügyészhez, mert ő mondja meg, hogy mi lesz az első ügyem.
- Természetesen akkor menj, majd értesíts, hogy mi történt, és mi az első ügyed.

- Rendben van anya, mentem, sziasztok-majd beleléptem a topánkámba és felvettem a vékony barna dzsekimet és elindultam a kávézóba. Nem volt 15 perc, és odaértem, ahol már az ügyvéd úr várt. Úgy néz ki sikerült elintéznie azt amit akart.
- Ügyvéd úr, de jó hogy látom-mondtam, majd megöleltem.
- Én is örülök, hogy szintén látlak, de mennünk kell, mert az ügyészúr már vár-erre beszálltam az autójába és elindultunk az ügyészségre. Ott, amikor odaértünk, nem kellett szinte várakoznunk sem, mert egyből tudták, hogy miért jöttünk, és egyből mennünk is kellett az ügyészúr irodájába.

- Üdvözlöm uram, én Martina Stoessel vagyok.
- Én is üdvözöllek, tudom, hogy ki vagy, és örülök hogy végre megismerhetlek. Sokat tudok rólad, köztük azt is, hogy gyerekkorod óta ügyvéd szerettél volna lenni. De most nem ezért vagyunk itt, hanem hogy megkapd az első ügyed. ami, Jorge Blanco gyilkossági vádja lesz. A vádlott több ügyvédet is elküldött, mert biztos benne, hogy nem fogják kiengedni.
- Biztos lehet benne, hogy engem nem fog tudni olyan könnyen lerázni. Mindent megfogok tenni, hogy kihozzam onnan, kerül amibe kerül. Hiszen erről álmodtam egész életemben, és nem fogok megfutamodni semmi kedvéért sem.
- Tetszik, hogy ennyire magabiztos és elszánt vagy-majd megköszöntem, és az ügyvédúrral elmentünk a börtönbe, ahol az a bizonyos Jorge is van. Nem kellett sok idő, és találkoztunk. Első látásra igen makacs embernek tűnik, és nem nagyon szeret senkit. Az ügyész és az őrök kettesben hagytak vele.

- Helló, a nevem Martina, de csak Tini ügyvédnő.
- Üdv, Jorge vagyok, de gondolom ezt már tudja.
- Igen, és szeretnék magának segíteni, hogy kijuthasson innen.
- Köszönöm a fáradtságát, de nem kérek a segítségéből. Elég volt nekem a többi ügyvéd erőszakoskodása, nem kell nekem egy kezdő ügyvéd, aki még azt sem tudja, hogy hogyan megy ez az egész-ezzel nagyon megbántott, de nem fogok meghátrálni.
- Tudja mit, vésse az eszébe, hogy én nem fogom olyan könnyen feladni, mert szeretném kivinni innen, és tudom, hogy sikerülni is fog, csak kérem bízzon bennem.
- Nem, inkább menjen el, most!
- Jól van, elmegyek, de vissza jövök. Ne higgye, hogy itt fogom hagyni, nem leszek olyan, mint a többi ügyvéd, aki magára hagyta-erre fogtam magamat felálltam és kijöttem a látogatási szobából. Segíteni akarok neki, és senki nem tudja ezt megakadályozni. Érzem, hogy ez az ember kifog innen jutni, az én segíségemmel.